riny

z Irinyi család ősi fészke Iriny község, Romániában, Szatmár megye (judeţul Satu-Mare) délnyugati részén, az Érmelléken, Szatmárnémetitől 58 kilométerre, a román-magyar határtól légvonalban 40 kilométerre található. Mai neve Irina (kiejtése Iriná). Szomszéd települései Portelek, Érszodoró, Érdengeleg. A legközelebbi város, a 20 kilométerre északnyugatra fekvő Nagykároly (román nevén Carei).

A község címeréről sajnos nincs képünk

község egykori címere kék mázú csücsköstalpú tarpajzs, melyet négy hullámos fonal oszt ketté. Felső részén három, legyezőszerűen széttárt arany búzakalász, a pajzstalpon három egyforma, egymástól egyenlő távolságra álló, tömött lombú fa látható. Egy-egy fa magassága a címer hosszának egyharmada.

Mindhárom motívum a település egykori pecsétjén is megtalálható. A címerképek közül az arany kalászok a község mezőgazdasági jellegére, a hullámos pólyák illetve a tömött lombú fák az Érmellék ligetes, fás részeire utal. Ma már címerét természetesen semmilyen formában nem használják. Ismereteink szerint a címerábrázolás egyik legutolsó hivatalosan is használt változata egy 1907-es pecséten maradt fenn.

égészeti ásatások a település határában VI-VII. századi avar, IX. századi szláv és X. századi magyar sírokat tártak fel. Irinyről az egyik legkorábbi ismert írott forrás, éppen az Irinyi család privilégiumait megerősítő, 1279-ből származó királyi oklevél. Ettől kezdve a település története az Irinyi családdal szorosan összefonódik. A család itt építi ki birtokközpontját, s válik egészen a XX. század elejéig Iriny és házasságok révén (lásd nemesi családfák), a környező települések legnagyobb földbirtokosává.

Iriny 1919-ig Szatmár vármegyéhez tartozik, majd Románia Szilágy megyéjének része lesz. 1940 és 1944 között a második Bécsi döntést követően, rövid időre újból Magyarországhoz tartozik, majd a második világháború után visszakerül Romániához, Szatmár megyéhez. A község népessége az 1990-es években jelentős mértékben kicserélődik, egykori magyar ajkú lakói nagy része a környező városokba vagy Magyarországra települt át.

A községjelző román-magyar kétnyelvű tábla Iriny 2007.

Az egykori Irinyi-kúria falán látható román-magyar kétnyelvű tábla

községben ma egy református és egy görögkeleti templom illetve egy római katolikus kápolna áll. A román és magyar tagozattal is rendelkező általános iskola az egykori Irinyi-kúria épületében működik. A földszintes épületről Borovszky Samu, Magyarország vármegyéi és városai című művének, Szathmár vármegyéről szóló kötetében szép litográfiát találunk, amely a kúriát az 1800-as évek végi állapotában ábrázolja.

Iriny - Az Irinyi család úrilaka Borovszky Samu művében látható litográfia

A kúria épülete egy U-alaprajzú, földszintes épület. A litográfián egy L-alaprajzú épület látható. A főhomlokzat közepén látható díszes fafaragású tornác az idők folyamán, elpusztult illetve átépítésre került. Az épület park felöli homlokzata az épület háború utáni funkcióváltása miatt, sajnos ma már csak egy dísztelen hátsó homlokzat képét mutatja. A franciakert helyén ma kukoricás van.

A kúria Borovszky-ban látható homlokzatának mai látképe (a park helyén ma kukoricás van)	A nemes irinyi Irinyi család egykori kúriája ma I-VIII. osztályos általános iskola
A földszintes Irinyi-kúria hátsó homlokzata Fotó: Irinyi Gábor (Nagyvárad)	Az Irinyi-kúria hátsó homlokzata (folytatás) a saroktorony bővítéssel

Az elmúlt száz évben az épületet átépítették, kibővítették. Amennyiben hihetünk a litográfiának, akkor a jobb oldali szárnyat később egy egyszintes sátortetős, toronyépülettel toldották meg. Az épületen se címer, se másmilyen díszítő motívum nem utal a kúria egykori lakóira, az Irinyiekre.

Az Irinyi-kúria egykori parkjának végében levő köztemető

Az irinyi Irinyi család kápolnája Iriny 2007.

zzel szemben, a kúria egykori kertjének végében, a község köztemetőjében áll az Irinyi család kápolnája. A kápolna timpanonján pedig a nemesi család, általunk ismert legszebb, barokk címerábrázolását láthatjuk. Az épület homlokzatán található márványtábla felirata szerint a kápolnát Irinyi Zsigmond özvegye, Csepei Zoltán Juliánna építette 1836-ban. A kápolna és körülötte a temető is szép rendezett állapotban van.

A nemes irinyi Irinyiek címere Fotó: Irinyi István (Nyíregyháza)

A kápolna homlokzatán a címer alatti felirat: Az örök Isten dicsőségére s híven szeretett férjem irinyi Irinyi Sigmond és egyetlen fia Lajos hamvaik nyughelyéül állítata Csepei Zoltán Julianna MDCCCXXXVI

Források, ajánlott és felhasznált irodalom:
W. Koch: Építészeti stílusok. 1997. Budapest, Officina Nova Kiadó
Bertényi Iván: Kis magyar címertan. 1983. Budapest, Gondolat Kiadó
Borovszky Samu: Szathmár Vármegye. 1901. Budapest, Apolló Kiadó